Barion Pixel Szociális munkások történetei – Esély Labor Egyesület

Szociális munkások történetei

“20 évet ledolgoztam egy kereskedelmi bankban, majd főállású anyaként azon gondolkoztam, hogyan tudnék másoknak segíteni. Mindezt nem altruista megközelítéssel, hanem professzionális hozzáértéssel kívántam megvalósítani. Így 40 évesen beiratkoztam az ELTE szociális munka szakára. Jelenleg családsegítőként igyekszem fellépni minden általam tapasztalt igazságtalanság ellen, és meggyőződésem, hogy minden gyermeknek joga van hátrányos megkülönböztetés nélkül, megfelelő anyagi biztonságban felnőni. Hiszem, hogy mi, szociális munkások, sokat tehetünk annak érdekében, hogy egy igazságosabb, toleránsabb társadalomban éljünk.”

 

“Juhász Eszter vagyok, szociális munkás. Ez a szakmám, a hivatásom. Végzős gimnazista koromban egy szegregált iskolában önkénteskedtem, ahol különleges bánásmódot igénylő és SNI-s gyermekek tanultak, akik már ebben a korban megtapasztalták az előítéletek széles skáláját. Azt éreztem, hogy segíteni szeretnék nekik és szeretném megérteni, miért van az, hogy ezek a gyerekek saját korcsoportjuktól lemaradva, kirekesztve tanulnak? Számos kérdés fogalmazódott meg bennem, és ez sodort végül a szociális munka képzés felé. Ebben a hivatásban találtam meg kérdéseimre a válaszokat. A munkámban az motivál igazán, hogy egy állandó tanulási folyamat, amelyben sokat tanulok az ügyfeleimtől is, és amelyen keresztül jobban megérthetem önmagamat és a társadalom működését. Semmihez sem hasonlítható érzés az, amikor egy segítő folyamat eléri célját és látod, hogy egy ember élete jobbá válik. Szociális munkásként azért küzdünk, hogy elősegítsük a társadalmi változást és összetartozást, valamint az egyes emberek hatalommal való felruházását. Senki nem állítja, hogy ez könnyű feladat, viszont a társadalmi felelősségvállalás, szolidaritás és igazságosság elengedhetetlen ahhoz, hogy egy mindenki által élhetőbb és egyenlőbb társadalmat hozzunk létre, KÖZÖSEN!”

 

“A gimnáziumi évek alatt kezdtem el önkénteskedni, későbbi egyetemi jelentkezésemben a társadalmi problémák és egyenlőtlenségek iránti érdeklődés irányított a társadalomtudományok felé. A területen belül több szak elvégzése után jutottam oda, hogy ne csak az íróasztalnál ülve tanulmányozzam a problémákat és megoldási lehetőségeket, hanem közvetlenül a gyakorlatban, terepen is. Szociális munkásként kollégáimmal komplex, sokrétű és változatos munkát végzünk, amelynek része többek között a segítő beszélgetés, tanácsadás, képességfejlesztés, krízisintervenció, lakhatási és egyéb szociális ügyintézésben, munkaerő-piaci reintegrációban való segítségnyújtás, mind-mind azért, hogy hosszútávon képessé tegyük ügyfeleinket az önállóbb életvitelre. Bárkinek – anyagi helyzettől függetlenül – alakulhat úgy az élete, hogy a természetes támaszok hiányoznak vagy kudarcot vallanak, ilyenkor nyújt szakszerű segítséget és támogatást egy szociális munkás. Munkámban a közvetlen segítségnyújtáson túl az motivál, hogy az ügyfelek érdekeit képviselve változást érjek el abban, hogy a szociális rászorultságra ne egyéni hibaként, hanem strukturális-társadalmi problémaként tekintsünk, amelynek hosszútávú kezeléséhez rendszerszintű változásokra és hátránykompenzációra van szükség, ennek elérése, egy igazságos és szolidáris társadalom felépítése mindannyiunk felelőssége és csak KÖZÖSEN lehetséges!”